Idei érzékenyítő programunkat a Veni Vidi Vici Alapítvány és az Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért csapata valósította meg.

 

„Az osztálynak és nekünk, felnőtteknek is nagyon tetszett a program. Megható és szeretetteljes volt, ahogyan a három hölgy beszélt a másságról, ahogyan ezt a gyerekek felé közvetítette. A gyerekeket nyitottá tették, érdeklődésüket felkeltették, így aktívan vettek részt a feladatokban. Bár mi már többször beszélgettünk erről a témáról, most olyan pozitív megnyilvánulásokat hallottam a tanulóktól, amelyeket eddig nem.

Köszönöm, jó volt őket így látni.”

Nagy Anna tanító

 

„Az idei érzékenyítő program is nagyon hasznos volt. Szükséges a gyerekek megerősítése minden évben, mert ha nem találkoznak a környezetükben rendszeresen fogyatékkal élőkkel, hajlamosak az ítélkezésre. Jó mókának ítélték meg az egyes érzékszervek kipróbálását, de azt is megfogalmazták, hogy nagyon nehéz lehet így élni.”

Erdődi Andrea tanító

 

A gyerekek érzéseit, gondolatait szeretném megfogalmazni, amit ők tolmácsoltak nekem.

„Biztosan nagyon szomorú lehet egész életében így élni. Például nehéz lehet az írás vagy a mozgás vagy az olvasás, attól függően, hogy miben sérültek. Jó volt játékosan kipróbálni a kerekesszéket, a kártyás szóképeket vagy az illatokat bekötött szemmel érezni, és a furcsa tapintású játékokkal alkotni is izgalmas volt. A legjobb, hogy ez nem tartott sokáig, mert nem szeretnék a bőrükben lenni, kifejezetten idegesítő lehet az, hogy nem tud valamit megcsinálni.”

tanuló

„Szuper dolog, hogy vannak segítő emberek, akik ezt nekünk meg tudják mutatni, hogy megértsük és segítenek nekik. Attól, mert valamilyen sérülésük van, nagyon fontos, hogy befogadjuk és úgy kezeljük őket, mint a rendes gyerekeket, mert megértettük, hogy nekik is ugyanúgy fontos a játék. A legfontosabb az életükben, hogy legyenek társaik, barátaik.”

tanuló

 

„Pedagógusként azt láttam, hogy a gyerekek átérezték, megélték a nehéz pillanatokat, és maradtak bennük olyan gondolatok, tapasztalatok, amik később az életük során egy-egy szituációban talán segítségükre lesz és megértéssel fordulhatnak sérült társaik felé.”

Szabó Hajnalka tanító

 

„Az interaktív érzékenyítő program keretében a gyerekek játékos formában próbálhatták ki a látássérültek sajátos életvitelének egy-egy epizódját, valamint adaptált játékokat. A program bemutatta a mozgáskorlátozottságból eredő akadályokat leküzdő, kompenzáló technikákat, eszközöket. Játékos formában próbálhatták ki a program résztvevői a különböző élethelyzeteket, saját testükön tapasztalhatták meg azokat a nehézségeket, melyekkel minden nap szembesül egy mozgáskorlátozott gyermek.”

Cseresznyés Dorottya tanító

 

„A 3.a érzékenyítő foglalkozása jól sikerült. A gyerekek élvezték a kézzel fogható tapasztalatokat. Legjobban a kerekesszék, lábsínek, karsínek kipróbálása tetszett nekik. Kaptak egy kis képet, hogy látás- és mozgássérüléssel mik lehetnek a mindennapi nehézségek. Jó lenne, ha sérült gyerekekkel is találkozhatnának az osztályok valamilyen alkalomból. Közös tanulmányi projekt vagy ilyesmi. Aktívak voltak.”

Kardos Eszter tanítónő

 

„A gyerekek nagyon élvezték a közös munkát, számukra is érdekes előadások, foglalkozások voltak. Sokat tanultak, az előadás után is sokat beszélgettek a tapasztaltakról.”

Barna-Domokos Enikő tanítónő

 

„Nagyon jól megszervezett foglalkozás volt, csoportokban és frontálisan is dolgoztak, beszélgettek. A gyerekek játéknak fogták föl, de a végére rávezették őket, hogy  mi lenne, ha örök életükre így kéne élni. Így már nagyon komoly gondolatok fogalmazódtak meg a gyerekekben. Élvezetes volt a program a mi részünkre is. Szuper volt, hogy állatokon keresztül mutatták be! Köszönjük!”

Jancsikné Struve Katalin tanítónő

 

„A foglalkozást a mi tanulóink játéknak fogták fel, tetszett nekik. Azt mondták, vicces volt kipróbálni, de megjegyezték, hogy semmiképp sem szeretnék így élni az életüket. Nagyon okosan érveltek, hogy miért nem. Bátran bekapcsolódtak a beszélgetésbe, játékokba.”

Nagy Ildikó tanítónő